Ha az előző bejegyzésben fellelhető diós-mogyorós töltött kalácsot valaki megkóstolja, biztosan egyetért velem - Isteni ez a kalács!
Az alaprecept maradt, a forma változott!
A szépen megkelt tésztát három részre választottam, három kis gombócot formáltam belőle. Így hagytam még 20 percet pihenni, ez külön jót tesz neki!
Amikor elérkezettnek találtam az időt, elővettem első gombócomat és egy hosszú (nekem kb. 8*40 cm-es) "sál" formát nyújtottam belőle. Ezt megkentem a töltelékkel és hengerré formáztam. Ahhoz, hogy a henger (kígyó) ne nyíljon szét a szélek találkozásánál, érdemes nedves ujjal végighúzni az érintkező tésztafelületet, és utána a két találkozó tésztaszél egyben marad.
Ha kész az első, jöhet a második, majd a harmadik. Ha ügyesek vagyunk, elfogy az összes töltelék is.
A három "kígyó" végeit összecsíptem, majd a hagyományos hármas fonással megfontam.
Végül a két véget kicsit benyomtam (befordítottam a kalács alá), és a kész fonott kalácsomat tojássárgájával megkenve tepsibe raktam.
Pici pihentetés, és mehetett is a sütőbe. Az eredmény önmagáért beszél....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése